21st Century Skills -- avagy 21. századi készségek

Nap mint nap találkozunk a magyar oktatással szemben megfogalmazott kritikával: elavult, poroszos, nem huszonegyedik századi. Senkinek nem szükséges magyarázni, aki valaha részese volt a hazai közoktatásnak, mi az alapja az ilyen jellegű kijelentéseknek -- noha egyre több ellenpélda is akad természetesen. Persze mindig könnyebb arra rámutatni, mi nem jó, ritkán hallani konkrétumokat, amelyek elősegíthetnék a változást; e bejegyzésben én épp ezért egy lehetséges kiindulási alapot szeretnék bemutatni az oktatás aktualizálására. (Pluszpont, hogy gyakorlatilag minden tantárgyra alkalmazható kis kreativitással!)

Mik is azok a 21. századi készségek?

Az alábbi angol nyelvű videó remek összefoglaló a címben említett készségekről: 

A videóban is említett 4C a modern világ akadályait sikerrel leküzdő ember gondolkodásának és mentalitásának négy alapköve.

creativity - kreativitás

communication - kommunikáció

critical thinking - kritikai gondolkodás

collaboration - kollaboráció/együttműködés

Miért olyan fontosak ezek a készségek ma? Miért kell egy gyereknek ilyesmivel foglalkozni az iskolában?

Szinte már közhellyé alakult az a kijelentés, hogy a jelenleg általános iskolába járó gyerekek nagy része olyan munkakörökben fog dolgozni, amelyek ma még nem is léteznek. Adódik a kérdés: mégis hogyan készíthetnénk fel a diákokat valami olyasmire, amit még elképzelni se tudunk? A hagyományos, tárgyi tudás átadásán alapuló módszerekkel jó eséllyel sehogy. Ez természetesen mentalitásbeli paradigmaváltást követel az oktatóktól is, ez főleg az idősebbek számára lehet nehéz. A legalapvetőbb feltétel oktatói szempontból az, hogy mi magunk is birtokában legyünk a 4C-nek, így például sokat könnyíthet a munkánkon a jól együttműködni képes tantestület, a folyamatos ötletelés, a tanulókkal való minél egyenesebb és egyértelműbb kommunikáció.

Használok digitális táblát: arra vetítem ki a munkafüzeti feladatokat. Akkor ez már elég lesz, ugye?

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy e készségek átadásához és fejlesztéséhez véleményem szerint a mentalitás megváltoztatása alapvetőbb szükséglet, mint az intézmény digitális infrastruktúrájának fejlesztése. Nyilván egy pedagógusnak sem kell magyarázni, miért elmondhatatlanul fontos a tudatosság -- akár "hagyományosak" a módszereink, akár nem. A digitális eszközök sok szempontból megkönnyíthetik a tanári munkát, és például a kritikai gondolkodás vagy a (digitális) kommunikáció készségeinek fejlesztésekor is különösen jó szolgálatot tehetnek, azonban véleményem szerint a 4C alkalmazása mégiscsak a személyközi kapcsolatokban a legegyszerűbb és legfontosabb. Az infokommunikációs forradalom világában a fiatalok különösen érintettek a virtuális világban létrejövő társas magány jelenségében. (Közhelyszerű példa ismét: chaten órákon át beszélget egy fiú és egy lány, ám mikor személyes találkozóra kerül sor, nem tudnak mit kezdeni egymással.) Az órákon adott a közösség jelenléte: ki kell használnunk ezt a hatalmas lehetőséget.

Hogyan? A tananyag problémaalapú megközelítése, a közös megoldás, az alkotói képzeletre ható feladatok (például irodalomórán) és (a jól megtervezett, folyamatosan felügyelt!) csoportmunka csak néhány a számtalan változat közül.

(Megj.: a videóban is található néhány ötlet!)

Akkor most hagyjam a digitális eszközöket?

Természetesen ne, de azt gondolom, fontos, hogy ezek bevetése az órán hiteles, önazonos és célzott legyen. A digitalizáció nem elérendő cél, nem rettegnivaló sötét varázslat, hanem eszköz a minél teljesebb sikerhez.